én

A hét végén Budapesten voltam, az ott lakó nagyon-nagyon jóbarátnál, akivel rengeteget beszélgettem abban a másfél napban. Rengeteg mindent meg tudtunk beszélni, bár ő épp a lányának a barátjáért aggódott. Tipikus tyúkanyó. De én nagyon jól éreztem magam, az Andi halála óta nem igazán mosolygok, a családomon kivül csak neki, és kis családjának sikerült kihoznia belőlem ismét ezt az érzést. És bár ő némely dolog miatt kicsit aggódott, pedig nem lenne muszály, mert nekem nagyon sokat jelentett a fentlét:). És bár amilyen feledékeny vagyok, pici rossz érzéssel értem haza. Ugyanis elfelejtettem azt, hogy megigértem azt, hogy megigértem azt, hogy megnézem a fürdőszobai konektorát. És teljessen elfelejtettem, de majd a nyáron, amikor megyek a Noémivel, persze, ha szivessen látnak. Nagyon sokat jelentett, és még itt is megköszönöm nekik, mert aranyos kis család.

Tegnap voltunk a Noémivel horgászversenyen, és eszembe sem jutott az, ahogy alakulni fog:). Mert vennem kellett egy botot a Noéminek is, ugyebár azért, hogy nevezhesen ő is. Vettem neki egy kis teleszkópost, hogy meg legyen az öröme, és majd elszórakozik vele. De aztán a verseny alatt igencsak lehetett látni azt, hogy ivnak a halak. Akárhogy próbáltunk pecálni, nem jöttek a nagyhalak, de bezzeg a Noémi partközelben nekiállt keszegezni, amit sikerrel csinált. Merthát az én lányom agyba-főbe fogta magát keszeggel, és a végén már majd tele volt a kis szákocska. A verseny végén a mérlegelésnél egy pontyocskások voltak a menők, de a Noémi sorra vert rájuk, mivel a pontokat kilóra, és darabra adják. Egy idegenlégiósnak volt annyi esze csak, hogy nekiálljon keszegezni, és hát az eredményhirdetéskor derült ki, hogy a Noémit csak ő előzte meg, és az én kislányom a második, egyedüli gyerekként! Ő nagyon örült neki, mivel hát megelőzte apukát, és én meg roppantul büszke vagyok rá. És a verseny elötti napon beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha ő nyerne, és erre azt mondtam, hogyha nyer, akkor a nyeremény értékében kap játékot. Persze most fől a felyem, mivel egy 20.000 forintos vásárlási utalványt nyertz, igy hát jövő héten szombaton irány vásárolni neki, merthát őt a játékok érdeklik, és pecabotot mégsem akaok neki venni.

Ma Bécsbe ment az egyik legjobb barát, mert rendbe szeretné tenni a kapcsolatát. Hát őszintén szólva nagyon szurkolok és szoritok neki, de lehet hogy baromi nagy hűlyeséget csináltam. Mert küldött egy smst onnan kintről, hogy kiért, és sikerült találkoznia az illetővel, másnap indul haza. Persze ez nem ért váratlanul, és az sem, hogy csak másnap ér haza, mert ezt is jelezte, mármint hogy nem biztos, hogy birja a hazautat. Én jeleztem, hogy biztam a sikeres találkozásban, és vigyázzon hazafelé, de utánna beültem gyorsan a net elé. Még annó kb. három hónappal ezelött kérdezte, hogy nem-e tudok olyan pályázatokról, ami jól jönne ennek az illetőnek. Mostanra sikeressen találtam egy olyan oldalt, ahol EUs pályázatok vannak, és pár percewl az első smsem után már csattogtattam ismét a billentyüket a telefonon a linkajánlóval. De vajon igy 1,5 óra eltelte után elgondolkodtam, vajon jól döntöttem-e? Mert lehet hogy nem, és átbőgi szegénykém az éjszakát, és ehez én is hozzásegitettem egy picit. Mert nem irta meg azt, hogy hogyan sikerült a beszélgetés, és mi lett a vége. Végleges szakitás-e, vagy rendbe hozták a kapcsolatukat. És ha nem nála aludt, mert vége? Ugyanis megemlitette, hogy nézett Bécsben szállást, és ezt használta-e ki, vagy semmi szükség nem volt rá? Hát kétségeim vannak a döntéssel kapcsolatban, annélkül, hogy kibirtam volna a 24 órás várakozást! Remélem jól döntöttem, mert ha nem, akkopr lesz mit helyrehoznom, és az a gondom, hogy én hoztam ezügyben magam kényes szituba. De remélem hogy minden rendben ment, és rendezték pozitivan a dolgaikat, és hát nem kell kinossan magyarázkodnom. De ez csak holnap este derül ki, és ha megjön tőle az sms, hogy hazaért, és itthon vagyok én is a melóból, be kapcsolom a Gmailem, hogy tudjam, mi a szitu.  

Múlt héten kedden volt a lányomnak Noéminek a névnapja, és mivel a nálam levő kétkereküje igencsak megviselt volt, ezért kapott egy újat. Le sem lehetett vakarni, de persze azért szombaton nagyon is el volt a "szülinapi buliján" három kis barátnőjével, meg a szomszéd srácokkal. Tegnap reggel ismét elhoztam, mert az Andi halála óta minden hétvégén nálam van a törpe, és ezért külön köszönet a Heninek, amiért ennyire megértő. És persze alighogy hazaértünk, egyből nekilátott annak, hogy behajtsa rajtam az elöző heti igéretemet. Igy gyors szendvicsgyártásba kezdtünk, megtöltöttük a kis üvegeinket hideg teával, és nyeregbe fel. Hát nem gondoltam volna azt, hogy ennyit bir a kiscsajszi öt és fél évessen tekerni. Mohács határábanm feltekertünk a töltésre, majd nagypartosnál ( ami olyan 5 kilóméter kb Mohács határától ) megálltunk kicsit futkározni, no meg süttetni a hasunkat, ahogy a törpicsek mondta találóan. Majd tovább kerekeztünk egészen külső Bédáig, ami Mohácstól a töltésen kb 14-15 kilóméter. ott ismét kiélveztük a szabad életet, de itt már fogyott a szendvics is, mert akkor még azt hittem, hogy nagy táv a Noéminek. A telefonom mindvégig mellesleg készenlétben volt, mert a nővéremmel meg volt beszélve, hogyha kidől a lány, akkor eljön érte, meg a bringáért kocsival, én meg hazatekerek egyedül. De nem ez történt! Bekereztünk Kölkedre, ott meg kellett álni a boltnál, venni epres Cappyt, majd utánna tovább bringázni a rendes úton Mohácsra. Akárhogy is számolom, legalább 30-32 kilóméter, amit letekert bringával a csajszi szó nélkül. De látszott nagyon rajta, hogy elfáradt, igy fürdés után hamar nekiállt aludni. Én meg nyugodtan tudtam beszélgetni a Budapesti jóbaráttal, mivel szinte minden nap dumcsizunk a Zsuval. Nagyon közel áll hozzám, és sokat jelent nekem ő, és piszokul sokat segit lekileg, amióta nincs az Andi. Amit még most is nehezen viselek, és lassan nekilátok a sirgarnitúrának is, mert hát mindenszentekre meg szeretném csinálni, de a sirkő kibézetét még mindig nem találtam ki.

Ma munka után elmentem a Noémiért, mert amióta az Andi meghalt, azóta ő jelenti az egyetlen örömet nekem. Hazafelé menet bementünk a temetőbe, meglátogattuk az Andit. Lassan el kellene intéznem a sirját, de várok vele azt hiszem augusztusig, mert szeretném, ha normállissan megállapodna a sir. Istenigazából még fogalmam sincs, milyen sirt csináltassak, de azt hiszem maradok az egyszerű sírnál, mert sose szerette a nagyon csicsássat.

Amúgy még mindig nem sikerült túltennem a halálán magam, egyre nehezebb az itthonlét. Annyi minden kavarog bennem, a sok emlék pláne. Egyre inkább azon vagyok, hogy keresek egy másik állást Pécsen, Baján vagy Szekszárdon. Merthát ahoz talán elég a távolság, hogy le tudjon tisztulni bennem az a nagy összevisszaság, ami van. Ahoz meg kicsi, hogy távol kerüljek a kislányomtól. Iszonyatossan felkavart az Andi halála, nagyon nehéz túltenni magam rajta. Amennyire csodálatos volt a kapcsolatunk, annál nehezebb lelkileg elviselni, hogy nincs. Azóta egyetlen egy olyan éjszaka volt, amit "normálissan" átaludtam, de persze ehez kellett egy Franciaországi fellépés is, ahol rendessen kibuktam. Amúgy pedig jó ha elérem éjjelente alszok négy órát maximum. Az utóbbi két napban amikor nem tudtam aludni, akkor egy nagyon kedves jóbarátnak nyomtattam képeket, és lamináltam le őket. Csak azt nem tudom, mikor juttassam el hozzájuk. De azt hiszem majd csak nyár elejére beszélem meg vele azt, hogy felmegyek egy hétvégére, mert neki hátravan még a nyelvvizsgája, és inkább hagyom, had készüljön fel normálissan. Amúgy annyira jól esne egy kis kimozdulás, a Francia útra is az utolsó pillanatban csatlakoztam, mert amikor elindult a szervezése, akkor még pont az április elejei időpont a babaszületésre tünt alkalmasnak, nem pedig a gyászra. De aztán jól esett a kimozdulás, nem állandóan azon járt az agyam, miért kellett igy történnie, ahogy történt. Jó volt ismét picit irányitani a csoportot. 

Már egy hete egyedül maradtam. Ezt igazán a húsvét miatt nem nagyon akartam nagy dobra verni, mivel senki ünnepét nem szerettem volna elrontani.ugyanis március 19.-én meghalt az Andi. S vele együtt a kisbaba is. A boncolás szerint az Andi agyburka nem volt rendessen összenőve, ami a születésétől fogva bármikor feladhatta magát. Hát három héttel a baba születése elött meg is tette sajnos. A kicsin sem lehetett már segiteni, olyan későn talált rá a nővérem. Igy mindenkitől elnézést szeretnék kérni, aki csak most tudta meg, de nagyon kevesen tudtak rólla, és most is csak azok tudnak rólla, akik jelentenek valamit a számomra, vagy közel állnak /álltak/ hozzánk. És öszintén megvalva csak most jutottam el odáig, hogy egyálltalán irni tudjak rólla, mert igencsak megviselt, és iszonyatossan összezavart a haláluk. Mert hát a baba érkezésére vártam, nem pedig a kettejük halálára. S roppant sokan szeretnének segiteni a családból, és a baráti körböl, mindenkinek nagyon hálás vagyok ezért, de most nagyon helyre kell tennem magam, ami nem egyszerü dolog ezek után. Olyan egyedül érzem magam a házban, nem találom sehol a helyem, már megfordult az is a fejemben, hogy esetleg magam mögött kellene hagyni Mohácsot, és nem azért, mert meg szeretném tagadni az életem elmúlt időszakát, csak csupán azért, mert annyira nagy a lelki fájdalom, hogy szinte elviselhetetlen a számomra. Remélem azért lesz elég erőm elengedni őket véglegessen, mert hát nagyon nehéz, senkinek sem kivánom.

Ma billiárdversenyen voltam. Bár az Andi unszolására mentem csak el, de legalább jól kibeszélgettem, és ökörködtem. Az Andi volt a szurkolótáborom, de csak az élmezőny végére volt elég a tudásom. Kimondottan jó érzés volt, hogy a sok régi jóbarát együtt volt, és mellesleg ez a csapat a 20 évestől a 85 éves korig képiselve van korosztály tekintetében. De nem lehet szétrobbantani semmi pénzért ezt a csapatot idestova 4 és fél éve. És mindenki jóban van mindenkivel, és két hónap múlva megint összejövünk a páros versenyre, ami megintcsak jó muri szokott lenni.

Egyébként tegnap meg pecálni voltunk az Andival, mert megnyitott a kedvenc tavam. Amihez pár élmény füződik,. Van olyan, ami haverokkal, és van olyan ami az Andival. Mert ahogy visszaszámoltuk az időt, hát könnyen lehet, hogy ott alkottuk meg az utódot is azon a bizonyos esős pecázáson, amikor rajtunk kivül csak a tógazda volt a tavon, de ő nem mozdult ki a bodegájából az eső miatt. Mi mewg jól el voltunk az ellenkező sarokban, az erdősávban. De még szerintem a Körmwendi kiruccanás is belefér az időbe, dehát ki tudja, mikor fogant meg a törpe, lényeg az, hogy már csak egy hónapot kell várni arra, hogy megérkezzen.

Hétfőn elkisértem az Andit az orvoshoz. A doki szerint a terhes nők érzékenyebbek a frontra, mint egyébként. De én azért még aggódom, mert még azóta is fáj a feje, és eddig sose volt ilyen problémája. Ő persze betudja a doki szavai szetint annak, hogy az állapota a várandóságának tudható be, mivel ilyenkor a nők szervezete a babára koncentrál elsődlegessen. Én hiszek ebben, és bizom benne, hogy tényleg igy van.

Az utóbbi pár nap kissé aggodalomra ad okot. Az Andi már negyedik napja fejfájásra panaszkodik, ami zavar eléggé. Ma mondtam neki, amennyiben ez igy marad holnap is, akkor hétfőn viszem orvoshoz, merthát tudni szeretném azt hogy fölöslegessen aggódom-e, vagy esetleg (amit nem szeretnék ) van alapja a fejfájásának. A hétvégén szeretném annyit pihentetni őt ez miatt, amennyit csak lehet, és ezért inkább megcsinálok mindent a házon belüli, és kivüli munkák terén. Mert nem szeretném, ha bármi probléma merülne fel a terhessége ideje alatt. Bár mondják sokan, hogy csak az idő végett van ez, de hiába vannak olyanok közöttük, akiknek adok a véleményükre, én akkor is aggódó tipus vagyok.

Tegnapra teljes egészében véglegesitettem a búsócsoportnál azon szándékomat, hogy nem megyek velük április elején Franciaországba fellépésre, mert egyébb családi teendőim vannak. Valahol fáj is egy picit a szivem ez miatt, dehát apás szülés lesz, amit vistont nem akarok kihagyni, nincs az az isten, aki eltérit ettől. 

Apu nagynénje mostansár rá tudott szedni novellaolvasásra, mert kiadott a nyugdijasklubjuk egy olyan novellakötetet, amiben az ő irásaik vannak. És ha már az ő kis novellája is benne van, akkor olvassuk. Csudi jópofa egy öreglány egyébként apu nagynénje, én nagyon ragaszkodok hozzá. Mindig is jól kijöttünk, és rengeteg kalandot éltem át kisgyerek koromban, amikor nála nyaraltunk.  

A mai napomra abszolute nem lehet egy rossz szavam sem! Fent voltam a nagyfalunak nevezett Budapesten. Hajnalban, mikor elindultam, azt hittem, hogy sikerül meglepnem azt a leányzót, akit nagyon kedvelek, és bár budapesten lakik ( tőlem 200 kilóméterre ), de az egyik legkedvessebb barátom. Ami sikerült is, ahogy elnéztem, mert nagyon örült a pólónak, a dvdnek ( ami jó tele lett bigyesztve zenével ), no meg a képeknek. De aztán mit csinált? Hát kezembe nyomott egy nájlontatyót, amibe beletett a születendő babánknak egy tők ari rugdalózóval, az Andi drágaságomnak egy bon-bonnal, és egy "kis " jégerrel. Hát mit is mondjak, baromira lepadlóztam! Nagyon örültem neki, és azt kivánom, hogy mindenkinek legyen ilyen barátja! Mert hát sose mondtuk egymásnak, hogy ajándékozzuk meg egymást névnap vagy szülinap alkalmából, de ennek ellenére én mégis iszonyatossan örülők annak, hogy igy alakult mindjárt reggel a nap. Ugyanis reggel fél őtkor indultunk Budapestre két kocsival nyolcan fegyvervizsgára, és hát az én drágaságomtól a búcsúzás csak annyi volt, hogy puszit nyomtam az arcára, és megsimogadtam. Valahogy nem volt szivem felébreszteni őt. Viszonylag hamar, már hét órakkor fent voltunk a lőtéren, pedig nem is nyomta neki a Zoli, dehát ez van. Alig kellett várnom pár percet a Zsura, akivel negyed kilencig beszélgettünk, ismét személyessen! Bár tudtunk volna még beszélgetni, mert a fél kilencre be kell érni cimszóból lett fél tiz, mire behivtak minket. Hát igen, a folytatás már nem olyan jó, mint a kezdet. De aztán délután fél ötre eljutottam odáig, hogy pisztolyra megkaptam a fegyvertartásit, sörétes és golyós puskára meg a fegyverviselésit. Ami nekem nagyon is jó, mert aki kicsit ért hozzá, az tudja mit jelent az, hogy egy pisztoly fegyverviselésiből ez lesz. A hazafelé út picit lassabb volt, mert azért kellett koccintani arra, hogy mindenkinek sikerült a vizsga. Hazaérve már ébren volt az Andi, persze nem is csoda, igy azon nyomban meg kellett csókolnom, és azért igy sem rossz!! Lassan megfürdök, és befekszem az ágyikóba, mert el kell altatnom az én kis drágámat, amihez rengeteg puszi kell. Na mindenkinek pá!