Ma billiárdversenyen voltam. Bár az Andi unszolására mentem csak el, de legalább jól kibeszélgettem, és ökörködtem. Az Andi volt a szurkolótáborom, de csak az élmezőny végére volt elég a tudásom. Kimondottan jó érzés volt, hogy a sok régi jóbarát együtt volt, és mellesleg ez a csapat a 20 évestől a 85 éves korig képiselve van korosztály tekintetében. De nem lehet szétrobbantani semmi pénzért ezt a csapatot idestova 4 és fél éve. És mindenki jóban van mindenkivel, és két hónap múlva megint összejövünk a páros versenyre, ami megintcsak jó muri szokott lenni.
Egyébként tegnap meg pecálni voltunk az Andival, mert megnyitott a kedvenc tavam. Amihez pár élmény füződik,. Van olyan, ami haverokkal, és van olyan ami az Andival. Mert ahogy visszaszámoltuk az időt, hát könnyen lehet, hogy ott alkottuk meg az utódot is azon a bizonyos esős pecázáson, amikor rajtunk kivül csak a tógazda volt a tavon, de ő nem mozdult ki a bodegájából az eső miatt. Mi mewg jól el voltunk az ellenkező sarokban, az erdősávban. De még szerintem a Körmwendi kiruccanás is belefér az időbe, dehát ki tudja, mikor fogant meg a törpe, lényeg az, hogy már csak egy hónapot kell várni arra, hogy megérkezzen.
