én

A hét végén Budapesten voltam, az ott lakó nagyon-nagyon jóbarátnál, akivel rengeteget beszélgettem abban a másfél napban. Rengeteg mindent meg tudtunk beszélni, bár ő épp a lányának a barátjáért aggódott. Tipikus tyúkanyó. De én nagyon jól éreztem magam, az Andi halála óta nem igazán mosolygok, a családomon kivül csak neki, és kis családjának sikerült kihoznia belőlem ismét ezt az érzést. És bár ő némely dolog miatt kicsit aggódott, pedig nem lenne muszály, mert nekem nagyon sokat jelentett a fentlét:). És bár amilyen feledékeny vagyok, pici rossz érzéssel értem haza. Ugyanis elfelejtettem azt, hogy megigértem azt, hogy megigértem azt, hogy megnézem a fürdőszobai konektorát. És teljessen elfelejtettem, de majd a nyáron, amikor megyek a Noémivel, persze, ha szivessen látnak. Nagyon sokat jelentett, és még itt is megköszönöm nekik, mert aranyos kis család.