én

Múlt héten kedden volt a lányomnak Noéminek a névnapja, és mivel a nálam levő kétkereküje igencsak megviselt volt, ezért kapott egy újat. Le sem lehetett vakarni, de persze azért szombaton nagyon is el volt a "szülinapi buliján" három kis barátnőjével, meg a szomszéd srácokkal. Tegnap reggel ismét elhoztam, mert az Andi halála óta minden hétvégén nálam van a törpe, és ezért külön köszönet a Heninek, amiért ennyire megértő. És persze alighogy hazaértünk, egyből nekilátott annak, hogy behajtsa rajtam az elöző heti igéretemet. Igy gyors szendvicsgyártásba kezdtünk, megtöltöttük a kis üvegeinket hideg teával, és nyeregbe fel. Hát nem gondoltam volna azt, hogy ennyit bir a kiscsajszi öt és fél évessen tekerni. Mohács határábanm feltekertünk a töltésre, majd nagypartosnál ( ami olyan 5 kilóméter kb Mohács határától ) megálltunk kicsit futkározni, no meg süttetni a hasunkat, ahogy a törpicsek mondta találóan. Majd tovább kerekeztünk egészen külső Bédáig, ami Mohácstól a töltésen kb 14-15 kilóméter. ott ismét kiélveztük a szabad életet, de itt már fogyott a szendvics is, mert akkor még azt hittem, hogy nagy táv a Noéminek. A telefonom mindvégig mellesleg készenlétben volt, mert a nővéremmel meg volt beszélve, hogyha kidől a lány, akkor eljön érte, meg a bringáért kocsival, én meg hazatekerek egyedül. De nem ez történt! Bekereztünk Kölkedre, ott meg kellett álni a boltnál, venni epres Cappyt, majd utánna tovább bringázni a rendes úton Mohácsra. Akárhogy is számolom, legalább 30-32 kilóméter, amit letekert bringával a csajszi szó nélkül. De látszott nagyon rajta, hogy elfáradt, igy fürdés után hamar nekiállt aludni. Én meg nyugodtan tudtam beszélgetni a Budapesti jóbaráttal, mivel szinte minden nap dumcsizunk a Zsuval. Nagyon közel áll hozzám, és sokat jelent nekem ő, és piszokul sokat segit lekileg, amióta nincs az Andi. Amit még most is nehezen viselek, és lassan nekilátok a sirgarnitúrának is, mert hát mindenszentekre meg szeretném csinálni, de a sirkő kibézetét még mindig nem találtam ki.